Igen sajnálatos, hogy a reklámhadjáratok mennyire hatásosak tudnak lenni még a felkészültebbeknél is!
Néhány év alatt el tudnak velünk feledtetni nekünk hasznos tudásokat. S mi meg hagyjuk, mert elhisszük, hogy a kényelmünkről van szó - vagyishogy persze arról van szó, csak azt felejtjük el, hogy nem a kényelmünk a lényeg. Kényelem - maradás, munka - haladás:-) És ebből jön a már megszokott ellentmondás is, merthogy végeredményben a jól végzett munka után valóban kényelmes érzésünk van: "megtettük", amikor pedig valamit pusztán a kényelem kedvéért tettünk meg, nincs feloldozódás - tehát kényelmetlenül érezzük valaminek a hiányát.
No! De elég a moralizálásból!
Felindulásomat az váltotta ki, hogy mikor ma ablaktisztításra adtam a fejem végre (A tél porát lemosni már igencsak esedékessé vált, hogy a tavaszi megújító fényeknek a lehető legkevesebb akadályt kelljen legyőzni, ahhoz hogy idebent is tudjanak hatni.) kiderült, hogy a maradék "ablakpucló" csak egy táblára lenne elég. Ilyenkor a kényelmes ember bennünk azt mondja, hogy "jó, akkor majd máskor!". Viszont nekem most volt lendületem - s nem véletlenül: márciusi újhold környékén (idén 15-én este 10-kor lesz) levegős jegyű (vízöntő) holdállásnál a világegyetem szerint sincs alkalmasabb időpont a Földön a tisztogatásokra.
Ezért más megoldás után néztem - s nem a boltban.
Szerencsére egy ideje már a mosásoknál öblítő helyett ecetet használunk, mindig van itthon. Előző este pedig pont a vízforralót vízkőtelenítettem vele - ott volt a konyhában (a nagy havak óta nem tudunk felmenni a forráshoz, s kénytelenek vagyunk csapvízzel mérgezni magunkat, amikor teázunk, meg kínozni a szegény forralót a lerakódásokkal). Fogtam hát s a felét betöltöttem a sprickolós flakonba, felhoztam a kazántól a lejárt napilapokból s nekiálltam úgy, mint gyerekkoromban láttam: ecet, vagy tiszta víz és újságpapír...
Gyorsan lett tiszta a konyhaablak mindannyiunk örömére - mert szép fákra látunk onnan s a madáretetőre. Ezen felbuzdulva végigjártam a lakás többi helyiségét is kisleányom hathatós közreműködésével, így immáron minden ablakon ki lehet látni:-)
S mindez nem került többe, mint 25-30 Ft.
Az eredmény pedig több szempontból is jobb, mint a vegyszeres megoldás: az ecettel pucolt ablakot a rovarok is jobban elkerülik, nem jut mérgező szintetikum sem a levegőbe sem a csatornába, sokkal olcsóbb, s ha végiggondolom, hogy a takarításoknál hány helyen használható még az egyéb "csodaszerek" helyett (csempék, mosdó, zuhanykabin, járólap stb.), akkor az is számít, hogy csak egyfélét kell beszerezzek és tároljak itthon a maga puritán flakonjában sok csinosra (értsd: feleslegesen drágára) csomagolt helyett. Az igaz, hogy nem fertőtlenít úgy, mint a Neways-es Guardian, amit a WC-hez használunk felülmúlhatatlan sikerrel, de máshol azért tudja, amit tudnia kell. A szagát mondjuk nem mindenki bírja (például a nagyfiam), de akkor helyettesíthető citromsavval.
Mi amúgy is inkább a kíméletesebb szereket szoktuk használni (Frosch, EcoVer, Neways), de néhol még ezekre is felesleges költeni.
(Említésre méltó ellentmondás, amit a "környezettudatos" hollandoknál tapasztaltam: pár liter elpazarolt vízért - amiből pedig nekik inkább feleslegük van - már fogják a fejüket, közben pedig legtöbben olyan agreszív szerekkel mosogatnak - öblítés nélkül! -, aminek flakonjával erdőket lehetne írtani.)
Még egy egyszerű csodaszert tudnék hirtelen ajánlani, szintén saját tapasztalatból: a szódabikarbónát. Ismert sokoldalúsága mellett nekem, mint "hideg zsíroldó" is jelesre vizsgázott. Tűzhelyünk lecserélésekor beruháztam valami "húdeizmos" zsíroldóra, hogy a régit szalonképesé tegyem a rejtett lerakódásoktól, de hiába is fújtam inkább csak a dörzsölés hozott eredményt. Akkor kaptam a tippet: szódabikarbóna.
Kiszórtam belőle egy adagot a tűzhelyre, facsartam hozzá vizet a szivacsból, kicsit összekevertem így olyan lett mint a klasszikus súrolóporok, és szépen eloszlattam a felületen. Békén hagytam dolgozni vagy 10 percre, utána szivacsommal letöröltem, minden erőlködés nélkül, az összes addig letapadt zsírokkal együtt. A vastagon "szennyezett" részeknél meg kellett ismételni, de a végeredmény hibátlan lett - és megint csak öt forintból:-)
Gyanúsan sokszor derül ki, hogy a régebbi megoldások - amiket még jórészt a természet ihletett - valahogy összességében jobban működnek, mint a mai csupán gazdasági szempontok erőltette változatok (lásd még például: gyógyfüvek - tabletták).
